Túl a sorsoláson elégedettek lehetünk, akár realistán, akár álmodozva közelítünk a válogatottunkhoz. A realitások talaján állva azt láthatjuk, hogy ebben a csoportban adottak a feltételek, hogy megtegyük a következő bébi-lépést, és beküzdjük magunkat a harmadik kalapba, miközben tovább erősítjük újszerű skillünket, ami a kibrusztolt győzelmeket illeti. Mivel ezek a szemétláda uefások már megint húztak nekünk az első kalapból is, a továbbjutás kérdését nem célszerű feszegetni, de legalább egy-egy meglepetésre szeretném, ha jók lennénk. Este 9-től a Rádió Q-n meghallgathatod, mi köze van ennek az egésznek a közösen indított vb-történeti sorozathoz.

A 2012-es Európa-bajnoki selejtezők csoportbeosztása
A csoport: Németország, Törökország, Ausztria, Belgium, Kazahsztán, Azerbajdzsán
B csoport: Oroszország, Szlovákia, Írország, Macedónia, Örményország, Andorra
C csoport: Olaszország, Szerbia, Észak-Írország, Szlovénia, Észtország, Feröer-szigetek
D csoport: Franciaország, Románia, Fehéroroszország, Albánia, Luxemburg
E csoport: Hollandia, Svédország, Finnország, Magyarország, Moldova, San Marino
F csoport: Horvátország, Görögország, Izrael, Lettország, Grúzia, Málta
G csoport: Anglia, Svájc, Bulgária, Wales, Montenegró,
H csoport: Portugália, Dánia, Norvégia, Ciprus, Izland,
I csoport: Spanyolország, Csehország, Skócia, Litvánia, Liechtenstein

Az első kalapból kicsíptük a hollandokat; Szántó Öcsi bácsi aggódó szavai jutnak eszünkbe: ajjaj, ezt nem kéne hagyni. Az egyik legcudarabb ellenfelet sodorta elénk a végzet, technikai tudásuk, labdabirtoklásra épülő játékuk a spanyol válogatotthoz teszi őket hasonlatossá, a hollandok biztos vezetés mellett sem szeretnek ráülni az előnyre. Szó mi szó, benne lehet egy komolyabb saller, de reméljük nem akkora, mint legutóbb, Verebes mester keze alatt (7-1).

A svédeknek már csak azért sem örülök, mert már unom a randa pofájukat, a legutóbbi kilenc selejtező közül ötször játszottunk ellenük. Halmai, Lisztes Krisztián, Kenő góljai jutnak eszünkbe, meg az a reményt keltő idegenbeli meccs tavalyról. És persze Ibrahimovics kifulladásig, meg Tímár, szőrös szívűeknek Gera. Két reménysugarunk lehet. Az egyik az, hogy a sikertelenül vívott vb-selejtezők után a svédek is egy átalakuló, még kiforratlan csapattal jönnek, a másik pedig – bár nem túl acélos – a nagy számok törvénye, nem igaz már, hogy egyszer sem tudjuk lebunkózni a szakadár vikingeket, a tülkösúristenit neki! Egyébként a svéd sífutók erdőirtása miatt évente 3000 mókuscsalád válik hontalanná. Nemzet az ilyen? 

A finnek ugye a barátaink, a finn lányokat szeretjük, ezek gólokat rúgnak nekünk, járhattunk volna sokkal rosszabbul is ebből a kalapból. Jöjjenek csak bőszen szurkolni, hozzák a valutát az országnak, szépen kigurigázzuk őket, legrosszabb esetben közösen feláldozunk egy koszlott rénszarvast az abcúg svédek kárára. Értékmérő párharc lesz, ha valóban fejlődtünk az utóbbi időben, akkor menjünk rá a hat egységre, de valószínűleg a négy közelebb lesz az igazsághoz. Biztosan sokan megharagudnátok, ha ez kimaradna:

Moldova személyében a csökkentett energiatartalmú albánokat köszönthetjük. Ronda meccsek lesznek, nem kell a tiráda, meg a cifrang, ezúttal a The Departed Jack Nicholsonjának szavai jutnak eszünkbe: no one gives it to you. You have to take it. (Belesusoghatta volna Várhidi Petya fülébe is, mielőtt a csapata 3-0-ra pofára esett volna Kisinyaúúban)

Eddigi eredményeink
1999. augusztus 18., Üllői út: Magyarország-Moldova 1-1 (1-0)
2002. március 27., Chisinau: Moldova-Magyarország 0-2 (0-1)
2002. november 20., Üllői út: Magyarország-Moldova 1-1 (0-1)
2007. március 28., Szusza Ferenc Stadion: Magyarország-Moldova 2-0 (1-0)
2007. november 17., Chisinau: Moldova-Magyarország 3-0 (2-0)

San Marino valószínűleg az egész mezőny leggyengébb csapata, nincs túl messze, jó az idő, nem lőnek, ideális választás.

Magyarország
Lássuk, mi változhat az előző ciklushoz képest.

Elsősorban a kapitány személye, ami ugye sok mindent befolyásol. Ennyire sajnos nem vagyunk járatosak az MLSZ belügyeiben, de aktuális összeesküvés-elméletünk szerint, Kisteleki a korai szerződéshosszabbítással próbálta bebetonozni pirospozsgás Koeman apónkat, még mielőtt maga is az elkerülhetetlennek látszó távozás mellett döntött.

Nem szokásunk politizálni, de ez most megkerülhetetlen. Söprés előtt áll az MLSZ, a teljes magyar labdarúgás vezetése, a szövetségi kapitány posztjára pedig minden bizonnyal magyar jelölt fog letelepedni, Egervári Sándort csak egészen kis oddsszal tudjuk adni játékos kedvű olvasóinknak (Varga Zoltánra már érdemes fogadni, de az ő osztalékából is csak egy gombóc fagyi jön ki, ha nem megy rá a lakás/kocsi/nyaraló).

A nagy pedagógus egyrészt tájfun méretű hátszélen utazik, másrészt ugye ő volt az U20-as sikercsapatunk beugró mestere, márpedig az istenadta nép fiatalítást követel. Hogy pontosan ki és hol jöhet szóba, az majd választott hadrendünktől függ, de azért találgatunk kicsit.

Kapusposzton nagyot nem tudunk majd lépni, Gulácsi egyelőre nem kerülhet szóba, de a kerettagság indokolt lehet. (Sáfár Szabi nagyon eltűnt, vele vajon mi van? Azon kívül, hogy félig labanccá lett, persze)

A védelemben Kádár Tamás kecsegtet minőségi javulással, középen és balbunkóban is használható. Mellette több fiatal is jöhet a bő keretbe, nevüket kár lenne tippelgetni, hiszen ez elsősorban Egervári a szövetségi kapitány preferenciáján múlik majd.

A középpályában rejlik a legnagyobb nyereségpotenciál. Koman Volira mindenképp számítunk, Buzsáky okés, Hajnal néha kaphat egy utolsó lehetőséget. Szűrőben Varga Józsi kihagyhatatlannak tűnik, nagy reményeink vannak vele kapcsolatban, és felmerülhet Korcsmár vagy Vass Ádám neve. Pajának rendezzünk egy szép búcsúmeccset San Marino ellen, megérdemli, Tóth Balázsnak köszönjük, már így is túl sokszor láttuk, Vadócz pipogya, nem kérjük.

Koeman távozásával lesz majd egy nagy visszatérőnk, legalábbis tutira annak lesz kikiáltva Gera Zoli. Égető is, hiszen a jobb oldalunk a legnagyobb hiányposzt, a fiatalok közül Gosztonyi töltheti be az űrt – vele kapcsolatban nagyon ellentétesek még az elsőkezes infóink is, szóval csak épp ésszel terheljük.

És akkor még mindig nincs csatárunk. Sanyiiikámmal kapcsolatban maradjunk annyiban, hogy talán a svédek és a moldávok ellen a hajrában bevethetjük, de nagyobb szerepe, lécci, ne legyen.

Németh sérülései kezdenek mélyebb barázdákat szántani arcunkra, de képességeit továbbra sem vitathatjuk; gyorsnak nem gyors, viszont a többi csatárerényt bírja. Rudolf olasz kalandtúrája kétélű fegyver, nagyon jól, de nagyon rosszul is kijöhetünk belőle, mellettük Szalaira gondolunk, akinek viszont kutya kötelessége megkapaszkodni egy Mainz kezdőjében, a Bundesliga-közeg jó választás, de itt az idő a bizonyításra. Futács nem játszik, Simon is csak keveset, Balajti még náluk is fiatalabb, Priskin fél éven belül nem érzi visszalépésnek a bajnokesélyes Győrbe való visszatérését, a többiek nem véletlenül nem jutnak eszünkbe.

Jó lenne a harmadik helyet magabiztosan, játékban is fejlődve behúzni, miközben legalább egyszer satuba fogjuk a svédek tökét, és kiosztunk egy-két méretesebb zakót is (három-négy gól), hadd legyen egy kis önbizalmunk. Lehetőleg ne kapjunk ostoba gólokat, a holland meccsek kivételével ne kerüljünk teljesen alárendelt szerepbe, viszont építsünk be két-három fiatalt a kezdőbe, négyet-ötöt a keretbe.

Ennél vérmesebb reményekkel kár lenni ámítani magunkat, de ha ezt elérjük, azt majd illik megtapsolni. Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indultunk, mert minden szlovéniázás tévútra visz. Valami lassan felfortyant a tengermély fos legalján, de nekünk nem szabad azt gondolnunk, hogy majd egyből olaj bugyog fel. Más szóval meg kell tanulnunk örülni a kis sikereknek is, mert egyelőre ilyenekben érdemes reménykedni. De azt muszáj.